TANÍTÓK-TANÁROK FÁJA avatás

Mély tisztelettel és nagy-nagy szeretettel köszöntök minden megjelentet ezen a megható iskolatörténeti eseményen. A hálás utókor egyik feladata az emlékezés.
Régóta dédelgetett álmunk valósul meg ezzel az emlékhellyel. Úgy is fogalmazhatnánk, a 24. órában, amikor egy nagyszabású iskolatörténeti mérföldkőhöz érkeztünk – újra a „nemzet napszámosai” leszünk januártól.
Ahogyan a színházakban lehet „Örökös társulatokat” létrehozni, most arra kérem Önöket – egykori és mai buji pedagógusokat, hogy: Alakítsuk meg az „Örökös, halhatatlan tantestületet”. Névjegyünket hova tehetnénk le méltóbb helyre, mint az iskola szívének számító aulába, a központi helyre. Ma az üres fát, és mellette a bokrokat feltöltjük „örökzöld” levelekkel. A társulat tagságot ebben az esetben nem szavazni kell, hanem a folyamatos itt-tanítással lehetett kiérdemelni.
Tagjaink sorába hívtuk mindazokat, akik 1950. óta legalább öt tanévet tanítottak az oktatási intézményben. 6 igazgató irányításával, 54 pedagógus dolgozott. Meghívásunknak 3 igazgató és 26 pedagógus tett eleget.
Létszámunk sajnos, korántsem teljes! Hogy mégis mindnyájan az emlékeinkben együtt legyünk, idetartozó a Demjén Ferenctől vett dalidézet felcsendülése közben egy gyertyát gyújtok:
 „Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.”

Tisztelt Egykori Tanítóink, Kollégáink!
A pedagógus hivatás gyakorlása sem a múltban, sem a jelenben nem könnyű, mondhatni óriási kihívás. Ma elterjedt téves szemlélet, miszerint a boldoguláshoz nem feltétlenül szükséges a tudás, még nehezebbé teszi munkánkat napjainkban. A gyerekek motiváltsága nem tanulás centrikus, ezért nekünk, pedagógusoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk az eredmények eléréséért. A gyermeket szeretni és biztatni kell, hogy egészségesen fejlődjön, s biztonságot nyújtó érzelmi környezetet teremtve számára, képességeit szabadon kibontakoztathatja.

Mikor készültem erre az alakuló értekezletre, tudtam, lehetetlen feladatra vállalkozom, mintegy 15 percben összefoglalni a buji általános iskola tevékenységeit, szakmai múltját, jelenét. Az, hogy ma is létezünk, hogy a világ bármelyik pontján, hazánkban találkozhatunk egykori buji diákokkal – ez mind-mind Önöknek köszönhető.
Úgy gondolom, nem is kell arra vállalkoznom, hogy értékeljem, láttassam a múltat, - hiszen azt megteszik vélhetően Önöka hozzászólásaik alkalmával. Bizonyára csodálatos élmény lesz számunkra, akik azokat együtt éltük át, a fiatalabbak pedig, megismerhetik jobban munkahelyük történetét.
Egy fogalom-csokorral indítanám el innen-onnan az emlékezés folyamatát: osztatlan osztály, cigányosztály, váltott (de-du) tanítás, szombati munkanap, katedra, pedellus, széngáz, szénmonoxid, cserépkályha, gyakorlókert, varrógép, kötés-varrás, hulladékgyűjtés, tornavizsga, kézilabda, diákfoci, mozgalmi élet, kerékpáros- és gyalogos vándortáborok, vízi táborok, balatoni, csillebérci táborok, madarak-fák napja, durranógáz, akvárium, terepasztal, helytörténeti kirándulás, Tervezzünk tárgyakat verseny, Játsszunk együtt verseny, Word országos számítástechnikai verseny, az egész iskola kirándulása Bp.-re, stb.

Kedves Kollégáim!
Engedjék meg, hogy bemutassam röviden, a teljesség igénye nélkül a mai II. Rákóczi Ferenc Általános és Művészeti Iskola, Óvoda, Bölcsőde, Könyvtár munkáját – önmagában mindenki összehasonlíthatja a saját korabeli iskolás élettel.
Intézményünk, mint azt a neve is jelzi – többcélú, 51 dolgozóval. (Januártól az óvoda, bölcsőde kiválik.) Az iskolában tanító pedagógusok száma: 21, (2 kivételével helyben lakók) tanulói: 210 fő. Sajnos csökkenő, stagnáló folyamatnak vagyunk részesei. Kedvezőek az osztály létszámok 15-27 között. Mind a szakos ellátottság, mind a tárgyi feltételek területén ideálisak a lehetőségeink, kreatív, újabb szakok elvégzésére nyitottak a kollégák, ill. számos pályázat révén eszközeink a legkorszerűbbek, elegendőek.
Alaptevékenységeink:

Több Európa Uniós pályázat projektjét hajtottuk végre. A Tempus Közalapítványtól jelenleg a 3. Comenius pályázatot nyertük el és utaznak a buji diákok, tanáraikkal Európa számos országába az angol nyelvet tanulni, más népek kultúráját, szokásait tanulmányozni - díjtalanul!
Amikor gyűjtöttük az anyagot a mai alkalomra, számos tanév anyaga, tantárgyfelosztás, fénykép került elő. Az érzelmi életünkre a kettősség volt jellemző: egyrészt szembesültünk azzal, hogy az idő mennyire múlandó, az évek peregnek – észre sem vesszük;
Másrészt felidézve a régmúlt dolgokat, nosztalgiáztunk, sztorizgattunk, együtt nevettünk. Rácsodálkoztunk tárgyakra, eseményekre – egyfajta új, más energiához jutottunk – talán újra megfiatalodtunk
Remélem, ez a varázs Önök, egykori buji tanítók-tanárok, családtagjaik felé is kisugárzik. Mert a pedagógus nemcsak tanár és nemcsak nevel, a pedagógus sok esetben példakép a felnőtté válás folyamatában. A Földön minden ember sokat köszönhet a pedagógusainak. Akinek szerencséje van, az élete, tanulmányai során legalább egyszer találkozik egy olyan pedagógussal, aki valamit megmozdít benne, aki olyat mutat tettével, cselekedetével, tudásával, hogy az akár a diák egész életét meghatározza.
Legyen bármi a tanítványainkból, a gondolatok, szavak, versek, viselkedésformák évtizedek múlva is visszaköszönnek.
Mennyi minden történik az általános iskolás évek alatt?
Kapunk egy tudatlan kisembert, és közös erőfeszítéssel megtanítjuk a betűvetésre, bevezetjük a rímek, színek, a sport világába, a protonok, erőhatás vizsgálatára késztetjük, megismeri történelmünk nagyjait, elsajátítja az idegen nyelv alapjait – és még folytathatnánk. Addig gyúrjuk a kisembert, mígnem ifjúvá serdülve kilép a következő oktatási fokozatba. Reméljük, a pedagógus a tanulók szemében az iskolai évek után évtizedekkel is „tanár úr” és „tanár néni” marad.
Munkánk széleskörű, összetett tevékenységéről legjobb, legszemléletesebb összefoglalóját Gyergyai Albert fogalmazta meg: „A jó tanár nemcsak pedagógus, hanem kertész ,filozófus, esztétikus lélekbúvár, művész és mesterember egy személyben, s nemcsak tudását közvetíti- bár ez sem kevés- hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, mint a kertész, életet visz a könyvekbe, a könyveken keresztül a tanításba, állandó s eleven hidat épít az eszmény és a mindennap, az elvontság és tapasztalás közé.”

Kedves Jelenlévők!
Szeretném bemutatni néhány gondolatban a mi Tanítók/tanárok fánkat:
A „mi fánk” a gyerekeket is szimbolizálja. A láthatatlan gyökerei jelentik a családot, a szülőket. A leveleken keresztül kapja a fejlődéshez, növekedéshez szükséges táplálékot, melynek segítségével válik erőssé, ellenállóvá, ha kell, hajlékonnyá a felnőtt életben, a nagyvilágban. Ezek a levelek vagyunk mi, tanítók, tanárok.
A fával együtt létezik a két bokor, melyeken az oktató-nevelő munkának biztos hátteret adó, jelenleg dolgozó 15 fős technikai személyzet levelei kapnak helyet.
A fa készítője az iskolánkból a tavalyi tanévben nyugdíjba vonult karbantartóVaszil Miklós. Ő nemcsak egyszerű munkás volt, nem is művész, mégis számtalan, - egy egész albumnyi - maradandó, különösen fából készült alkotást, berendezési tárgyat őrzünk, használunk, melyeket ügyes kezeivel, fantáziájával készített. Köszönjük meg ezt az utolsó munkát egy emléktáblával a fa törzsén.
Megkérem, leplezzük le együtt a buji Tanító-tanárok fáját!

Munkácsiné Kolozsi Katalin
   igazgató